Sziasztok!

Egy interjú kínos pillanatait szeretném most megosztani Veletek!

Nem is olyan régen egy tipikusan férfiak által preferált pozícióra kerestem jelöltet. A 11 órási jelöltem rendben megérkezett a szokásos, elegáns öltözetben: öltöny+nyakkendő+elegáns cipő, szóval első ránézésre semmi ki(ne)vetnivaló nem volt rajta.

Be is kísértem az interjú szobába, én még kijöttem a névjegykártyámért, és kértem, hogy addig helyezze magát kényelembe. Ezt Ő eléggé szó szerint vette. Mire beértem ez a kép fogadott: ott ült terpeszben a fotelban. Ez még persze önmagában annyira nem is lett volna érdekes, de a férfiasságának megtestesülése még nekem is feltűnt. A dudorodó öltönynadrág nem hagyott kétséget afelől, hogy egy potenciális jelölttel ülök szemben. Meglett nő lévén csak egy halvány mosoly ült ki az arcomra, és a dossziémat magam elé véve belevágtunk az interjúba.

Jótanácsom Nektek, álláskeresőknek: a diszkrét öltözék és a pozíciónak megfelelő stílus mindig nyerő, de nem elegendő: fektessetek nagy hangsúlyt a testbeszédre. 

Jótanácsom Nektek, HR-eseknek: próbáljátok kreatívan megoldani a helyzetet, és kizárni a látókörötökből a "zavaró" tényezőt.